Eléggé sokszor megkérdezik tőlem, és ti hogyan buliztok, mármint mi kerekesszékesek. Szilveszter elég jó oka arra, hogy beszéljünk arról, hogyan tudnak a mozgáskorlátozottak szórakozni vagy akár csak meginni egy sört.
Nemrég volt hangos a média attól, hogy egy 22 éves egyetemista srác beadványára az Egyenlő Bánásmód Hatóság kötelezett egy szórakozóhelyet, hogy a nőktől is szedjen belépőt. Vajon mit szólt volna Teczár Szilárd, ha megtudja, hogy néhány szórakozóhelyre a mozgássérülteket is ingyen engedik be? Ha valaki a mozgássérültek ingyen bejutását kifogásolja, akkor is így dönt a Hatóság? Csupa olyan kérdés, amire nem tudjuk a választ.
Márpedig ennek a gyakorlatnak köszönhetően jártam és járnak a barátaim is pár fővárosi szórakozóhelyen. Ha belépőt kellene fizetni, biztos nem jutnánk el egy csomó helyre. Egy újabb szempont, hogy hiába akadálymentes egy hely a bejutás szintjén, sokszor még ez sem elég a teljes komfortérzethez. Például ha a WC használathoz segítséget kell kérnünk, vagy ha annyira megközelíthetetlen a mellékhelyiség, akkor hiába az ingyenes belépő, tovább kell állnunk bizonyos idő után.
Áttérve a kocsmákra, pubokra: én nem vagyok az a nagyon bulizós típus, legtöbbször megelégszem a beülős helyekkel. Évekkel ezelőtt, mikor még Halason laktam, egy baráti társasággal kerestünk egy budapesti akadálymentes helyet. Emlékszem nem volt túl könnyű, hiszen az interneten szinte nem nagyon lehetett megtalálni, hogy van-e lépcső, ha igen, van-e rámpa.
Itthon még nem volt Google Street View, hogy egy kis segítséget nyújtson, lecsekkolni legalább a bejáratokat. Kiskunhalasi éveimben meglehetősen szűk választási lehetőségeim voltak. A környéken egy kocsma volt, ahova be tudtam menni. Nyáron ez nem okoz olyan nagy gondot, hiszen sok lépcsős helyen is van kiülős rész, télen viszont csak ide tudtam járni.
Pesten lakva azért már jóval könnyebb a helyzet, hiszen személyesen tudom megtapasztalni, hogy egy helyre be tudok-e menni vagy sem. Nagyon szimpatikus, hogy a Marczibányi tér vonzáskörzetében egy-két helyen az ismert mozgáskorlátozott emblémával jelzik, hogy a hely akadálymentes és szívesen látott vendégek vagyunk. A jó példával a Gyöngy nevű hely járt elöl, amely így és a közelsége miatt is egyfajta törzshelyünk lett.
Azóta szerencsére már máshol is feltűnt az embléma. Budapesten mondhatjuk elég jó a helyzet akadálymentesítés terén, de jó lenne, ha a fővárosban és máshol is még több számunkra elérhető hely üzemelne.
Tudom, hogy ez sok helyen nagy költségű átépítéseket jelentene (pl. szűk ajtók kicserélése tágasabbra) máshol viszont pár tízezer forintos beruházással meg lehetne oldani a kérdést.
Addig is olyan helyekre járunk, és ott költjük a pénzünket, ahol ezt lehetővé teszik számunkra.
Soós Róbert
Utolsó kommentek