Mivel elektromos kerekesszékben élek, az én második szívem a kocsim aksija. Éppen ezért nem túl kellemes az érzés, amikor kanyarodom ki a boltból, lenne még egy tízperces utam hazáig, de hirtelen belassul a szék, a tíz percből húsz lesz, ha tél van, mindenem szétfagy, miközben a csigák is röhögve száguldanak el mellettem.
Mindez persze nem azért van, mert én szeretek hazardírozni, és akkor indulok el, amikor az aksim nincs feltöltve. A lemerülés akkor izgi, ha minden különösebb előzmény nélkül történik. A töltöttségjelző hirtelen leugrik a maxról a legkisebb fokozatra, a sebesség pedig vészesen a nullához közelít.
Velem már másodszor fordult elő hasonló a minap.
De tényleg,hogy van az, hogy egy újonnan majdnem egymillió forintba kerülő, utcai közlekedésre szánt elektromos kerekesszékben évente akár kétszer is elromlik egy olyan alapvető alkatrész, mint az akkumulátor?
Tudni kell, hogy nem a javítás költségei miatt panaszkodom, hiszen a társadalombiztosítás kifizeti a szervizt az orvosi vény ellenében. Valójában ami terhes az utánjárás, ügyintézés és mindennek a gyakorisága a bosszantó mértékű. Ugyanis az aksikat elvileg kétévente lehet cserélni vény ellenében, de sokkal hamarabb elromlanak.
Teljesen feltöltve a sorompó sem lehet akadály
Ha valahogy mégis hazajutok, lehet kezdeni intézni a szervizeltetést: egyeztetni telefonon, hogy mi is kerüljön a vényre, elmenni, felíratni az orvossal... „Igen, már megint, tudom, nemrég voltam” mondatokkal kínosan magyarázkodni, feszengeni kicsit.Aztán várni egy-két hetet míg ki tudnak jönni a szakik.
Megcsinálják, de „ezt meg ezt mégsem így kellett volna ráíratni a receptre”...ekkor persze vissza az orvoshoz. Még inkább feszengő percek következnek, nagy sokára: a vényt le tudom adni, a szerviz befogadja. Kábé ez a menet.
És ha végre megvagyunk az egésszel, lassan kezdődik minden előröl. Előfordul, hogy nagyon gyorsan csökken az akkumlátorok teljesítménye, hónapokkal a csere után már csak 3-4 kilométert bírnak a kezdeti tíz-tízen párral szemben, ami semmi, hiszen a visszautat ugyanúgy számítanom kell. Szóval 1,5-2 kilométer a megtehető távolság a szobámtól. A hosszabb utakat, vagy a puszta bóklászást lehetőleg kerülnöm kell – persze ez utóbbi szinte teljesen abszolválhatatlan, tekintve a magyar járdák és utak állapotát, de ez majd egy másik poszt lesz.
Amikor először merült le az akkum, kicserélték idő előtt, bár csak kevés volt hátra a két évből. Most még közel sem járok a 24 hónaphoz. Mindenesetre ügyintézés elindítva, meglátjuk, hogyan végződik a sztori. Jó lenne még a karácsonyi időszak előtt megoldást találni, hiszen december utolsó két hetében minden leáll. Ha addig nincs megoldás, ki kell húznom mozdulatlanul az ünnepeket.
Mi lehet a megoldás?
Elgondolkodtam már azon is, hogy inkább valahogy veszek saját pénzen gyári akkukat, mert ha a hivatalos utat járom, akkor csak utángyártottat kaphatok, ami bevallottan kevesebbet bír a gyárinál, de talán nem lenne vele gondom ilyen sűrűn. De az sem tűnik rossz megoldásnak, ha eleve gyárira cserélnék. Ugyanis így jobban járna a rászoruló, a javításra kötelezett szerviz és a javítást fizető állam is. Tehát mindenki. Bár ez így túl egyszerűnek tűnhet.
Soós Róbert
Utolsó kommentek