Talán nem meglepő, hogy nem csak az utazás, a munka világában is rengeteg akadállyal találja szembe magát az ember mozgássérültként (is). Kivételek itt is vannak, így a következő történet is:

Kiskunhalasi éveim alatt, életem első munkahelyén - egy fogyatékos személyeknek munkát adó szociális foglalkoztatóban történt. Szivacsot és ruhaanyagot aprítottunk. Már elmúlt a munka újdonságának kezdeti varázsa és egyre több lett a frusztrációm. Tudtam, hogy sok sorstársamnak semmilyen lehetősége nincs dolgozni. Én mégis többre vágytam, de még nem tettem érte semmit. Ekkor egy furcsa dolog következett...

Szombatonként kijártam a piacra zöldség beszerző túrára. Egyszer egy volt tanárom rám köszönt, majd kicsit hosszan érdeklődött felőlem. Másnapra el is felejtettem volna az egészet, mentem tovább válogatni a paradicsomok között, de kb. fél óra múlva a kijáratnál újra összefutottunk. Mondta, hogy nézzek be az általa vezetett intézménybe, mert lehet, hogy tudna nekem egy állást. Hétfőn bementem,elmondta miről lenne szó,megegyeztünk,aláírtam, elsején kezdtem. Megvolt tehát, amit szerettem volna, egészen szokatlanul és villámcsapásszerűen. Egy munkaügyi hivatal által támogatott hároméves programról volt szó. Nonprofit szervezetek 100 %-os bértámogatást kaptak a leszázalékolt dolgozók után. Így lettünk rokkant kollégáimmal együtt a helyi református egyházközség intézményének dolgozói. Évek múlva szereztem tapasztalatokat arról, hogy mennyire reménytelen állást keresni egy harmincezres városban mozgássérültként. De most engem talált meg a munka és nem fordítva. Kellett azonban hozzá a személyes ismertség és nem kevés szerencse. Maga a koncepció nagyon szokatlan volt. Egy fogyatékos gyerekeket ellátó bentlakásos intézmény döntött úgy, hogy rokkant embereket alkalmaz, kihasználva a jogszabályi lehetőségeket. A többség nem mozgáskorlátozott leszázalékolt volt. A gyerekek ellátásában segítettek, felügyelték, etették őket. Én irodai munkát kaptam. Étkezési nyilvántartásokat kellett vezetnem, a szabadságok körüli ügyintézést csinálni, aláíratni az aktuális papírokat a dolgozókkal. Szerettem ott dolgozni és jó érzés volt tényleg hasznos dolgokkal foglalkozni. Így álltam munkába adminisztrátorként. Az ez utáni tapasztalataimról jövő héten írok majd.


Megjegyzés:

A „rokkant” és a „leszázalékolt” szavakat szinonimaként használom. Azokat az embereket értem alatta, akik bármilyen okból orvosilag igazoltan csökkent munkaképességűek. A hivatalosan mostanában használt „megváltozott munkaképességű munkavállaló” szóösszetétel annyira politikailag korrekt, hogy széttöri az ember nyelvét. Ha csak lehet, próbálom kerülni. A „fogyatékos személy” alatt a mozgásukban, látásukban, hallásukban, értelmükben akadályozott embereket értem, akár halmozottan érintve, akár csak az egyik által. Én például közös eleme vagyok mindkét halmaznak, de fontos, hogy a két fogalom nem mindig fedi egymást.

Soós Róbert